Modiano cigarettapaprt reklámozó plakát, Pólya Tibor alkotása.
Jelzett:Pólya Tibor
A cigarettapapírt és hüvelyt gyártó céget 1868-ban Triesztben alapította a görög származású Saul David Modiano. A termékskála 1884-ben bővült egyéb papírárukkal és játékkártyákkal, utóbbiak a mai napig igen közkedveltek jó minőségük miatt. Hamar nagy népszerűségre tettek szert a gyár termékei, és rövid időn belül ellepték a szomszédos országok piacait is. A növekvő kereslet kielégítésére több gyárat is alapítottak, immár Olaszországon kívül is.
Az első Magyarországi gyárat Fiumében építették fel, de ez hamar kicsinek bizonyult, így 1919-ben (más források szerint 1922-ben) áttelepítették Budapestre.
Az üzem: 1930-ra már a hazai cigarettapapír és hüvely gyártás 85 %-át a Modiano adta.
A magyarországi cégvezető, a görög származású Szokratesz Sztavropulosz már 1922-től a megszokottól eltérő reklámkampányba fogott. Ahelyett, hogy egységes arculatot alakított volna ki a márka számára, mindig más és más művészt bízott meg az újsághirdetések és plakátok tervezésével.A példát Itália jelentette, ahol fontos helyi művészek sora működött együtt a gyárral.
Sztavropulosz szabad kezet adott a művészeknek, és ez olykor zavarba ejtően merész plakátokhoz vezetett. A tízes években feltűnő Kónya Zoltán egyik jellegzetes, a tárgyra szorítkozó plakátja csupán egy cigarettát és a füstből formált Modiano-feliratot ábrázol.
A humor azonban az egyik eszköz volt a Modiano megbízására dolgozó grafikusok kezében. A szabad alkotómunka eredményeként a cég számára készített plakátok, amelyeket egyébként Sztavropulosz négy kötetben publikált is, mindig az adott grafikus egyéni látásmódját és legjobb képességeit tükrözték. A márkanév köré rajzolt, jobbnál-jobb történetek pedig teljesen eltérő vásárlócsoportokat szólítottak meg.
Pólya Tibor a tőle megszokott humorral egy komikus, karikatúraszerű fekete figura szájába biggyesztette a cigarettát, melynek füstje a Modiano feliratot formázza.
PÓLYA TIBOR (1886-1937)
A korszak egyik leggyorsabban dolgozó grafikusaként igen termékeny alkotóművész volt. Grafikai munkáira az egyszerű vonalvezetés, lényegre törő ábrázolás a jellemző, de mindezek mellett figurái kedvesek, és nagy szeretettel rajzoltak. Hírnevet elsősorban karikatúráival szerzett. Dolgozott rendszeresen egyebek közt a Fidibusz (1907-1913), a Borsszem Jankó (1913-1925), a Bolond Istók (1918), élclapoknak , valamint a szellemes "Ojság" (1922-1933) című vicclapnak.[5] Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. 1917-1924 között szinte minden esztendőben kollektív kiállítást szervezett a kortárs festők számára az Ernst Múzeumban, amely kiállításokon maga is részt vett. 1928-ban a Kossuth szobor leleplezése kapcsán járt Amerikában, New Yorkban, és az 500 tagú küldöttség útjáról albumot adott ki. Személyes élményeit egy kötetbe adta ki, amely "Írók és művészek között" címmel jelent meg, először 1918-ban. Megbecsült tagja és művésze volt a neves Herman Lipót Asztaltársaságnak, s tagja volt a Szinyei Társaságnak is. A szolnoki művésztelep (1930-as évek) tagja volt és idővel egyik vezetője lett.
en
