A reneszánsz kori Firenzében a köztereket díszítő szobrok megrendelésekor az alkotót gyakran nyilvános pályázat útján választották ki. A részvevő művészeknek agyagból vagy viaszból szobormodellt kellett készíteniük, melyet egy művészekből, városi elöljárókból vagy arisztokrata családok küldötteiből álló zsűri bírált el. Ilyen pályázatra készült Jacopo Sansovinónak ez a kisméretű szobra is.1510-11 körül a firenzei Mercato Nuovo piac homlokzatára egy márvány Madonna szobrot terveztek állíttatni, és Sansovino ezzel a viaszmodellel pályázott a feladatra. A viasz könnyen formálható anyaga miatt különösen alkalmas volt modellek készítésére, hiszen, ha a művész változtatni szeretett volna a formákon, csak fel kellett melegítenie, és elvehetett belőle vagy hozzátehetett kedve szerint. A szobor technikai különlegessége, hogy a két alak testét belül semmilyen váz nem tartja. A szobrász és egyben építész Sansovino olyan bravúrosan komponálta meg őket, hogy önsúlyukkal egymást tartják. A Madonna ruhájaként szolgáló drapériát a szobrász enyvbe mártotta és arra egy néhol vékonyabb, néhol vastagabb viaszréteget tett, majd a szobor teljes felületét arannyal borította be.A pályázatot ezzel a szobormodellel Sansovino megnyerte ugyan, a megrendelést mégsem ő, hanem politikai kapcsolatokkal bíró vetélytársa, Baccio Bandinelli kapta. Sansovino győztes munkája ezután egyik barátjához, a festő Andrea del Sartóhoz kerülhetett, aki két művéhez is felhasználta mintaképként.Pattantyús Manga
en
