Számomra bármely spontán gesztus, ha valamiféle emberit kifejez, legyen az akár egy firka a falon, értékesebb, mint az egész muzeális festészet, mely nincs kapcsolatban az élettel - írta egy ízben Antoni Tapies, a katalán művészet nemrég elhunyt korszakos egyénisége. Festményein, grafikáin, plasztikáin rendszeresen visszatérnek az érintés spontaneitását őrző gesztusok, firkaszerű, alig leolvasható jelek. A Gótikus doboz felületét is különböző rejtélyes, bevésett jelek borítják: archaikus díszítőmintákat idéző hullámvonalak, meg a Tapiesnél gyakorta ismétlődő, szakrális tartalmakat hordozó, egyben a művész nevének kezdőbetűjére is utaló kereszt-motívum. A másik oldalon möbiuszként csavarodó 8-as jel áll, tán a végtelenre utal, megidézve a zen-buddhizmus szellemét is. Kérdéses persze, hordoznak-e a jelek bármiféle szimbolikus tartalmat, vagy inkább a nyomhagyás pillanatának állítanak emléket.A doboz érdes, durva felülete az égetés nyomait őrzi, sajátos patinája van, mely mintha évezredek alatt alakult volna ki. Régészeti leletnek tűnik, palimpszesztszerű felülete a Tapies által csodált barcelonai gótikus negyed "szürkés, feketés, repedt falait" idézi, amiken, ahogy a művész fogalmaz, "az ország teljes története áll megírva". Az ódon falak itt egy antik sírládát vagy középkori ereklyetartó ládikát idéző tömör, felnyithatatlan plasztikai egységhez tartoznak, mely láthatatlan belsejével a művészet és az üresség viszonyát, Tapies művészetének visszatérő kérdését is felveti.Fehér Dávid
en
