Firenze kézműiparosai, művészei, orvosai céhekbe tömörülve igyekeztek érdekeiket érvényesíteni. A társulások székhelyét az eredetileg piac és búzaraktár céljaira épült robosztus gótikus épületben, az Orsanmichelében alakították ki, aminek homlokzatát körben az egyes céhek védőszentjeinek szobraival díszítették.A kereskedők bírósága (Tribunale della Mercanzia) 1463-ban átvette a céheket támogató politikai párt, a Guelfek szoborfülkéjét, és megbízta a kora reneszánsz korszak egyik legkeresettebb szobrászát, Luca della Robbiát, hogy tervezzen oda egy Krisztust és Hitetlen Szent Tamást ábrázoló nagyméretű szoborcsoportot. A mester a monumentális bronz szobor tervét - a kor szokásának megfelelően - ebben a kisméretű terrakotta (égetett agyag) modellben formálta meg. A feltámadásban kételkedő Tamás apostol kezét Krisztus oldalának sebébe helyezi (Jn 20,24-29), így szerez bizonyságot, hogy Krisztus meghalt ugyan, de feltámadt. (A bírák küldetésük metaforájaként érthették a történetet: "tamáskodni" mindvégig, míg kézzelfogható bizonyíték nem kerül.) A jelenet nem mozgalmas, inkább mintha egy pillanatra megállna az idő, amikor Tamás elfogadja azt, ami az emberi elme számára felfoghatatlan.A modell azonban talán mégsem nyerte el a megrendelők tetszését, mert végül nem ezt a kompozíciót öntették ki bronzból, hanem a város egy másik vezető szobrászáét, Andrea del Verrocchióét. A Lucáénál jóval drámaibb, mozgalmasabb és monumentálisabb szoborcsoport ma is látható Firenzében.Pattantyús Manga
en
