Minden idők talán leghatalmasabb uralkodója, V. Károly császár birodalmában a mondás szerint sohasem nyugodott le a nap. Övé volt Spanyolország, Németország, Németalföld, Dél-Itália, de kiterjedt gyarmatai voltak Amerikában és Ázsiában is. Képmását Európa legnagyobb művészei formálták meg Dürertől Tizianóig, hogy a portrék másolatai révén a császár, ha csak képletesen is, de birodalma minden szegletében jelen lehessen. Pedig Károly igazán nem volt vonzó küllemű, amint az egy kortársi beszámoló is tanúsítja: "Alsó állkapcsa ormótlan és előreugró, mintha nem is természetes tartozéka lenne, hanem valami hozzátoldott utánzat; így aztán ha száját becsukja, a fölső és alsó fogsora között jószerével egy fogsornyi hézag marad." Károly első portréfestői közé tartozott a brüsszeli Barend van Orley, akit még gyermekkori gyámja, Ausztriai Margit vett a ház szolgálatába. A budapesti kép akkortájt készült, amikor a serdülő ifjút - hajmeresztő vesztegetések árán - német-római császárrá választotta a birodalmi gyűlés. Ám itt sem erre a címre, sem a korábban megörökölt spanyol trónra nincs utalás, csak a burgundiai királyi embléma, a tűzcsiholó acél jelenik meg a nagy kalapmedálon, nevének kettős kezdőbetűje között, illetve nyakában a híres aranygyapjas rend jelvénye. Van Orley a németalföldi és itáliai stílus eszményi fúzióját alkotta meg, hogy impozáns életszerűséget kölcsönözzön a képmásnak: a test formáit mesteri plasztikusság, az ékszereket és a ruhát rajzos részletgazdagság jellemzi.Vécsey Axel
en
