Világosszürke fal

Josef Albers a geometrikus absztrakció legfontosabb képviselői közé tartozik, képzőművészeti tevékenységétől elválaszthatatlan nagy hatású pedagógiai munkássága. Az 1920-as évektől a Bauhausban, ennek bezárása után pedig rangos amerikai egyetemeken - Black Mountain College, Harvard, Yale - oktatott. Színelméleti kurzusait 1963-ban a Színek kölcsönhatása című könyvében foglalta össze.A Világosszürke házfal szorosan összefügg Albers elméleti kutatásaival. Előzménye az Adobe, azaz Vályog című sorozat, amelynek gondolata Mexikóban született, 1947-ben. Színvariációk hosszú sora ez, ugyanarra az egyszerű, fekvő és álló téglalapokból komponált geometriai mintára, a puritán mexikói vályogházak stilizált formájára. A színek és a formák kölcsönhatásai mozgásba hozzák a statikusnak tűnő kompozíciót. A két "ablak" olykor közeledni, máskor távolodni látszik. A képsíkok, színmezők végtelennek tűnő mély térként nyílnak meg, majd szilárd házfalként zárulnak be. Ez a sorozat folytatódik itt is, és bár az izzó vörösöket, a hideg mélykékeket ezúttal a szürke különféle árnyalatai váltják fel, a látvány intenzitása mégsem csökken.Albers meditációs objektumnak tartotta képeit, amelyek az emberi észlelés mikéntjére kérdeznek, aktivizálják a látást, "szemet nyitnak". Jól példázza ezt a Világosszürke házfal is, mely a tekintet és a képfelület incselkedő játékát hívja életre, ahogy ars poétikus versében a művész fogalmaz: "A művészet nem arra való, hogy ránézzünk / a művészet tekint ránk".Fehér Dávid