A Kr. e. 6. században Chiusiban, az egyik legnagyobb etruszk archaikus művészeti központban a helyi műhelyek a síremlékek elkészítésében sajátos művészetet alakítottak ki. A helyi mészkőből faragott urnákat, szarkofágokat és az Etruriában jellemző, több elemből összeállított, kőoszlop formájú síremlékeket a temetési szertartással kapcsolatos ábrázolásokkal díszítették.A budapesti síremlék-talapzat mind a négy oldalán kitűnő állapotban megmaradt, halotti játékok jeleneteit ábrázoló domborművek láthatók. Jól felismerhetők a különféle versenyszámok: a kocsi- és futóverseny, birkózás, ökölvívás résztvevői mellett diszkosz- és gerelyvető atléták is megjelennek. Az egyes versenyeket hosszú pálcát és három vesszőből álló hivatali jelvényt (fasces) tartó bírók figyelik, az adminisztrációt írnokok végzik. A zenészek által is kísért sportversenyt akrobaták bemutatója és az etruszk ünnepeken gyakran megjelenő, az emberek és istenek világa között álló, maszkot viselő Phersu alakok egészíti ki.Az elhunyt tiszteletére rendezett, a görög világban is szokásos versenyjátékok legszebb irodalmi megjelenése az Ilias 23. énekében olvasható, amikor Achilleus játékokat rendez és saját vagyonából díjakat ajánl fel halott barátja, Patroklos emlékére. A budapesti talapzaton ábrázolt jelenetek csaknem azonos formában megjelennek a 6–5. század más nagy etruszk központjainak emlékein (sírfreskókon, vázaképeken) is, Etruriában tehát ez lehetett a halotti szertartások szokásos programja.LAKATOS SZILVIA szövege nyomán
en
