A 16. század elején osztrák és német művészek kis csoportja különleges érdeklődéssel fordult a természethez. A "Dunai iskola" nem a hagyományos értelemben vett mozgalom volt, az elnevezés a Duna-menti és alpesi tájakat azonos szellemben és stílusban ábrázoló művészeket gyűjti egybe. Bár valamennyien festők voltak, elsősorban rajzaikon teremtettek a német reneszánsz művészetben új műfajt. Főként sűrű erdőket és magas hegyeket megörökítő vázlataik az önálló természetábrázolás legkorábbi példái. A "Dunai iskola" leghíresebb képviselői a regensburgi Albrecht Altdorfer és az osztrák származású, de négy évtizeden át a passaui püspöki udvarban alkotó Wolf Huber voltak.A budapesti lapra feljegyzett évszám tanúsága szerint Huber 1514 táján az Alpok környékén utazva készítette a költői hangulatú, virtuóz tollrajzot. A kanyargós utat övező megnyesett fűzfákat és a patak mellett álló vízimalmot megjelenítő lap egykor Huber vázlatkönyvéhez tartozhatott. A kalligrafikus vonalakkal felvázolt csupasz ágak és az apró, sűrű tollvonásokkal árnyalt fatörzsek különös dekorativitást kölcsönöznek a kompozíciónak. Huber "tájportréit" művésztársai szívesen másolták, és hatottak a korabeli rézkarcolókra, köztük Augustin Hirschvogelre is. Egy korabeli rajzmásolat alapján tudjuk, hogy a budapesti kompozíció eredetileg szélesebb volt, jobb oldalának jelentős része ma hiányzik.Seres Eszter
en
