A magyar származású Simon Hanta? (Hantai Simon) 1949-ben telepedett le Párizsban. E festménye néhány évvel később, a művész korai életművének egy különösen kísérletező, újító fázisában jött létre, amelynek során Hantai olyan különféle új festői technikákkal próbálkozott, mint a kollázs, a frottázs, a festékréteg visszakaparása, vagy a későbbiekben művészetének központi elemévé váló eljárás: a vászon hajtogatása, összegyűrése. A művészi útkeresés lendülete ebben az - új formai megoldásokban gazdag - alkotásában is kitűnik. A festmény felső részén látható laza hálószerkezet hamar feloldódik a képfelület egészét beterítő, szabad formai áramlásban. Az élettől forrongó képfelület gazdag textúrát mutat, a vászonra csurgatott festék folyama szinte a kép teljes felületét átszövi. A szürkés, barnás földszínek között élénkebb színfoltok tűnnek fel, ezek azonban nem vesznek fel egyértelműen felismerhető alakzatokat, és így számos asszociációs lehetőséget kínálnak a néző számára. A leginkább egyfajta "teremtő káosz"-ként jellemezhető festmény kozmikus látomást, a föld mélyén zajló, vagy mikroszkóp alatt vizsgált biológiai folyamatokat idéz. A mű készültekor Hantai minden valószínűséggel nem lépett még közvetlen kapcsolatba a szürrealisták körével (André Breton, a szürrealizmus fő teoretikusa 1953 elején írt bevezetőt Hantai párizsi kiállításához), mindazonáltal a csoport hatása is tetten érhető az automatizmus módszereit is alkalmazó, felszabadult alkotásban. Kovács Zsófia
de
