Renoir pályája számos impresszionista festőéhez hasonlóan rendkÃvül nehezen indult. Miután a párizsi Salon rendre visszautasÃtotta a festményeit, csatlakozott a Monet által vezetett impresszionista csoporthoz. Bár a mozgalom egyik alapÃtójának számÃt, impresszionista pályatársainál erÅ‘sebben kötÅ‘dött a hagyományos témákhoz. ElÅ‘dei közül nagyra tartotta Raffaello és Ingres művészetét, és nyomdokukban haladva elsÅ‘sorban a figurális festészet érdekelte. Eközben a szabadtéri festésben szerzett tapasztalatait kiválóan ültette át a műtermi kompozÃcióba is. Vibráló fényekkel és tört szÃnekkel megfestett képeinek fÅ‘szereplÅ‘i szinte mindig az emberi alakok; egyik legkedvesebb, gyakran visszatérÅ‘ témája pedig a nÅ‘i akt volt.Az 1870-80-as években Renoir szÃvesen örökÃtett meg Szajnán evezÅ‘ vidám társaságokat. Csónakázókat ábrázoló művein gyakran ismerhetÅ‘k fel modellje és késÅ‘bbi felesége, Aline Charigot vonásai. 1886 júliusát Renoir családjával a Szajna-parti La Roche-Guyonban töltötte. A nyaralás egyik pillanatát idézi meg a budapesti akvarell, melyen a festÅ‘ jellegzetesen impresszionista stÃlusban, könnyed ecsetvonásokkal felvitt, áttetszÅ‘ szÃnekkel érzékeltette a környezetet. A szereplÅ‘k arcát a művész a fÅ‘ jelenet mellett külön is megrajzolta: mÃg a férfi vonásait finom ecsetvonásokkal vázolta fel, Aline arcát a jobb szélen részletesen kidolgozta.Seres Eszter
en