Bortnyik Sándor 1918-ban csatlakozott a MA című aktivista folyóirat művészköréhez. 1919-től emigrációba kényszerült, és a nemzetközi konstruktivista mozgalom vonzásába került. 1922–1924-ig Weimarban élt, ahol kapcsolatba került a Bauhaus művészeivel. Absztrakt sík- és térkompozíciókat festett, majd az így kialakított képekbe figurákat és tárgyakat helyezett. E művek sorába illeszkedik Az új Ádám című festmény is. Az ironikus hangvételű képen a festő kritikusan viszonyul a konstruktivisták „szép új világához”. Kirakati babára emlékeztető, felhúzható mechanikus figurája úgy áll az absztrakt kompozícióban, mint egy bábu a Bauhaus színpadán. Bortnyik élvezettel időzött a síkok és térformák részleteinek precíz kidolgozásánál, s az absztrakt kompozíció egyensúlya és színharmóniája a konstruktivista festészet legjobb erényeivel gyönyörködtet. Bortnyik ironizál az utópikus ideálokon, de nem tud szabadulni tőlük, hiszen maga is aktív részese az „új világ” formálásának.
de
