Czóbel Béla a nagybányai művésztelep második generációjának meghatározó tagja, aki már 1905-ben szerepelt a párizsi Salon d’Automne (Őszi Szalon) kiállításán. A következő évben a művésztelepen is bemutatta színes, kontúrokkal elhatárolt foltokból építkező kompozícióit, és ezzel a fiatal „neós” festők vezéralakjává vált. Erről tanúskodik a Festők a szabadban (Centre Pompidou – Musée National d’Art Moderne, Párizs) című festménye is. Képeit Czóbel beküldte a párizsi Őszi Szalonra, köztük a sógorát ábrázoló, Ülő férfi című festményt is. A művészt ekkoriban a belső térben ábrázolt egész vagy fél alakos portrék problematikája foglalkoztatta. A nagybányai hagyományokból és Rippl-Rónai művészetéből táplálkozó festészetét Van Gogh, Gauguin és Matisse művészete vezette tovább a színesebb és összefogottabb formálás irányba. Az Ülő férfi című képen a szőnyeg geometrikus mintázata, a háttérben látható csendéleti részletek, illetve a többnézőpontúság azt mutatják, hogy a korszak „fauves”-os koloritja és a dekoratív látásmód egyéni módon ötvöződik Czóbel festészetében.
de
