Keserü Ilona 1967-ben fedezte fel a balatonudvari temető 18. századi szív alakú sírköveit. A látvány olyan nagy hatással volt rá, hogy már másnap elkezdte festeni erős, tiszta színekkel a kettős, hármas ívű formákat, amelyek mint alapmotívumok képeinek meghatározó elemeivé váltak. Kézenfekvő volt, hogy az eredendően plasztikus forma térben is megfogalmazódjon: nem sokkal később megjelent vászonból varrott-domborított képein is, melyeket a vásárokon látott régi, otthon szőtt nyersvásznak inspiráltak. Később Keserü szétfeszítette a táblakép kereteit, és valós térben – a villányi művésztelepen – is elkészítette a hullámvonalakat márványból, mészkőből és habarcsból.„A bennem működő, az egyetemességhez való kapcsolódási pontokat kereső ösztönök teljes határozottsággal és szenvedéllyel képesek kötődni egyes megtalált tárgyi jelekhez, amelyek között élünk, amelyek elmúlt korok, egymásra épült kultúrák által jóváhagyott és továbbadott, esetleg mára elhomályosult lényegeket hordoznak” – vallotta a művész.
en
