Avantgardista törekvései után Pátzay Pál – a német Adolf Hildebrandot követve – a húszas évek egyik uralkodó irányzata, a dekoratív hatású klasszicista szobrászat mellett kötelezte el magát, amelyhez később egész élete során ragaszkodott. A Dunai szél eredetileg köztéri szobornak készült, és a belvárosi Dunakorzón állították fel, ahonnan 1950-ben helyezték át a Szabadság (ma Dagály) strandfürdő területére. Innen 1977-ben került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Akárcsak Pátzay 1945 előtt készült több köztéri szobrát, úgy ezt is friss, nyitott szellemiség jellemzi. A négyzetes talapzaton álló, fiatal nő testhez simuló ruhája, kissé hátra lendülő szoknyája érzékelteti a finom vízparti szellőt. A szobor kissé idealisztikus nőalakja a valóság eszményi vetületeként értelmezhető, ugyanakkor a figura anatómiai felépítése is hiteles. 1994-ben a Fővárosi Önkormányzat a Nemzeti Galériában látható eredeti mű alapján másodpéldányt készíttetett, amelyet a Duna-parton helyezett el, az egykori helyszín közelében.
en
