Hajas Tibor utolsó éveit meghatározó, saját testét a középpontba állító performanszainak fizikai, érzelmi és intellektuális tapasztalatait egy magánrítus-sorozat, majd tablókká szervezett „dokumentációjuk” is feldolgozza (felvételek: Vető János). A Felületkínzás III. egy háromrészes munka egyik táblája. Fotó-voodoo, az akcióiban is meghatározó saját-határ felszámolás „eszközeinek” (égésnyom, testfestés) mágikus megduplázása: kép- és testfelület együttes „kínzása” (emulzióroncsolás). Az „éneltörlés” gesztusaiba, történéseibe merevedett test „áldozata, vagy teremtője az eseményeknek”, rideg, egynemű, fehér vagy fekete térbe kivetve, meztelenül.A triptichonszerű kompozícióban: balra: sebesülten, „elszenesedett”, csonkolt lábbal; középen: a saját árnyéka nyeli el feketelyukként, áll, torkához kap, mintha valami fojtogatná, az arca „parázsló” lyuk; jobbra: fejét fogó, elbukott, védekező gesztussal, miközben háta „lángra kapott”, ágyéka „kiégett” már. A sorozat tovább darabjainak alcímei – Érzékek, Pompeji – alapján folytatható az asszociációs sor: Hirosima, Prága 1968, a vietnami háború önégető buddhista szerzetese…
en
