Lossonczy Tamás absztrakt-szürrealista kompozícióiról Kállai Ernő már az 1940-es évek elején igen elismerően szólt. A Kállai-féle terminológia, a „bioromantika” talán Lossonczy festészetét fedi a legpontosabban. 1945 és 1948 között az Európai Iskola, majd a Galéria a 4 Világtájhoz tartozó alkotók közösségében bontakozott ki művészete. Később a ciklusokra tagolódó életműben újra és újra hasonló felvetések, motívumok, megoldási módok bukkantak elő, melyek a kép és a valóság más-más viszonylatait tárták fel. Az 1958-ban elkezdett Tisztító nagy vihar a belső emigrációba kényszerített művész lelki feszültségét feloldó elementáris víziója. A nagyméretű képmezőt apró organikus és geometrikus formák spirálisan örvénylő szövevénye tölti ki. A közel egy évtizedes kihagyás után készült alkotás Lossonczy világképének szintézise, egyúttal az 1956-os forradalomnak szentelt „rejtett” hommage. Bár a képet 1978-ig nem állították ki, a hatvanas évek elején induló kibontakozásnak, a művészeti élet magára találásának emblematikus alkotása, a 105 éves koráig aktívan dolgozó művész fő műve.
en
