1552. szeptember 29-én a Szolnoknál egyesült hetvenezer fős török had megtámadta Eger várát. A várvédők mindössze kétezren voltak, köztük számos hadviseléshez nem értő jobbágy, sok nő és gyermek. Ennek ellenére a várvédők Dobó István kapitány vezetésével visszaverték a támadást, és a törökök október 18-án elvonultak a vár alól. A hősi védelem leghíresebb korabeli leírása Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaljáról című balladája 1553-ból. A nők ostromban játszott szerepére a 19. századi történetíró, Horváth Mihály munkája hívta fel a figyelmet. Székely Bertalant a kompozíciónál – miként naplójában le is írja – mégis inkább az előnytelen küzdelem érzékeltetésének szándéka vezette. A központi nőalak – elöl a támadókkal, hátul az égő várral – az igazi hősiesség érzését keltette a nézőkben: a hazafias önfeláldozás örök szimbólumát formálta meg.
en
