Jóllehet ez a plakett egyike a magyar éremművészet legszebb és legtipikusabb szecessziós alkotásainak, Szamosi neve szinte alig ismert. Műve azonban már 1910-ben, a Képzőművészeti Főiskola diákjainak kiállításán nagy sikert aratott. Szamosi a szecessziós stíluseszközök teljes fegyvertárával lépett ki az ismeretlenségből a nagyközönség elé a plakettel. A lágyan mintázott, glóriát viselő női portrét ornamentálisan felfogott, stilizált, rajzos háttérmintázat (amelyről az is nehezen dönthető el, hogy természeti környezet kíván megjeleníteni vagy egy tapéta motívumát) keretezi. A cím a látszólag lényegtelen háttér motívumát emeli ki, amely által valamilyen rejtett, szimbolikus összefüggést is sejtet a dicsfényben ábrázolt, melankolikus szomorúságú főszereplővel, amit a nő ruháján megismétlődő mintázat tovább erősít. A tapéta vagy természeti környezet „virágai” azonban jól kivehetően mákgubók, ami tovább nehezíti az egyértelmű értelmezést, tág teret engedve azonban a lehetséges képzelettársításoknak.
de
