Bortnyik Sándor 1918-ban csatlakozott a MA című aktivista folyóirat művészköréhez. 1919-től emigrációba kényszerült, a nemzetközi konstruktivista mozgalom vonzásába került. 1922–1924-ig Weimarban élt, ahol kapcsolatba került a Bauhaus művészeivel. Absztrakt sík- és térkompozíciókat festett, majd az így kialakított képekbe figurákat és tárgyakat illesztett. E művek sorába illeszkednek Az új Ádám és az Új Éva című festményei is. Az ironikus hangvételű párdarabon kritikusan viszonyul a konstruktivisták „szép új világához”. Kirakati babára emlékeztető, felhúzható mechanikus figurái úgy állnak az absztrakt kompozícióban, mint bábuk a Bauhaus színpadán. A képek alkotója élvezettel időzött a síkok és térformák részleteinek precíz kidolgozásánál, s az absztrakt kompozíciók egyensúlya és színharmóniája a konstruktivista festészet legjobb erényeivel gyönyörködtet. Bortnyik ironizál az utópikus ideálokon, de nem tud szabadulni tőlük, hiszen maga is aktív részese volt az „új világ” formálásának.
en
