A század elején született Gulácsy-műveken elsősorban az angol preraffaelita mesterek hatása érezhető. E festmény nőalakjában is Dante Gabriel Rossetti finom profilú modellje született újjá, akinek vonásaira Gulácsy más művein is ráismerhetünk. A festő nosztalgikus látásmódját alapvetően meghatározta, hogy 1902 és 1915 között, kisebb megszakításokkal csaknem tizenhárom évet töltött Itáliában. Az egymásba feledkező szerelmespárt az ember és a természet panteisztikus egységét hirdető misztikus hangulatú kert veszi körül. Ugyanakkor az alkotáson a kor szecessziós életérzése, az idilli létbe való elvágyódás is megfogalmazódik. A kortárs költő és barát, Juhász Gyula így ír a festőről: „…nagyon messzire volt attól a világtól, amely körülötte zsongott és zsibongott.”A francia szimbolista költészet nyomán Gulácsy gyakran ábrázolt képein olyan motívumokat, amelyek különböző érzékszervekre ható érzeteket keltettek. A dús vegetációjú növényzet és a festmény jobb oldalán gomolygó füstszalag is a rózsa és a tömjén illatát idézik fel a szemlélőben.
en
