Az aktivizmushoz köthető alkotásokat alig ismerünk a magyar éremművészetben. Gergely Sándor ugyanúgy szegedi kötődésű avantgárd művész volt, mint például a Párizsban kubista szobrásszá lett Csáky József és Bánszky Sándor, valamint Moholy-Nagy László. A művész 1918 szeptemberében még expresszionista szobrokat állított ki a MA 3. kiállításán, az aktivista művészekkel való kapcsolat azonban teljes fordulatot hozott az életében, ugyanis a MA 5. kiállításán, 1918 novemberében már kubista jellegű alkotásokkal jelentkezett. Az 1920 februárjában vállalt önkéntes emigrációig eltelt alig több mint egy év alatt bontakozott ki Gergely Sándor aktivista szobrászata. Nem kiforrott művészet ez, inkább csak hirtelen reakció a legmodernebb irányzatok aktivisták által közvetített megoldásaira. Amint az az 1919 című plaketten is megfigyelhető, a művész legjellemzőbb megoldásai az expresszionista torzítások és a kubisztikus egyszerűsítés, ami szobrászati munkáin kiegészül egykori mesterének, Adolf Hildebrandnak a „direkt faragással” kapcsolatos instrukcióival.
en
