A közösen átélt háborús borzalmak, a béke, a szabadság reménye és a modern irányzatok rehabilitálásának szándéka már 1945 első napjaiban több művészt és kritikust aktivizált. Ezt tekintette vállalt feladatának az 1945. október 18-án megalakult Európai Iskola, amelynek egyik alapító tagja volt Vilt Tibor. Műve emblematikus alkotás, amely a legegyszerűbb plasztikai eszközökkel ér el drámai hatást. Az erős, izomköteges nyak alatt drasztikusan elvágott szobor csak a kisgyermek fejét-arcát jeleníti meg, így már fragmentum jellegével is a pusztulás szimbóluma. Vilt torzítással fokozza a tragikus mondanivalót: a mély furatú szemüreg, a széles, nyomott orrnyereg, az egyenetlen felületű, csapzott hajtincs maszkszerűen fedi el – és ugyanakkor tárja fel – a gyermek vonásait. A kisgyerek eltorzult arca egyszerre utal a fájdalomra, a rémületre, az elmúlásra és a túlélésre. Bár a szobor Vilt harmincas évek második felében elkezdett expresszív műveinek sorába illeszkedik, közvetlen módon fejezi ki a művész mindennapi érzelmeit.
en
