A képen látható, díszes török ruhát viselő férfi egy fiatal magyar arisztokrata, gróf Zichy Edmund, aki a festményt minden bizonnyal keleti utazása emlékére rendelte meg. A 19. században divatosak voltak a Libanoni emírhez hasonló jelmezes portrék, amelyeken az alany a hétköznapoktól eltérő szerepben látható. A festmény illeszkedik a 19. századi keleties divat, az úgynevezett orientalizmus vonulatába is. A 19. századi Európában a Közel- és a Távol-Kelet a nyugati világ szöges ellentétének számított a közgondolkodásban, és így legalább annyira sztereotípiákból, vágyakból és félelmekből állt össze, mint a valós Keletről szerzett tapasztalatokból. Az egyik legközkeletűbb sztereotípia a Kelet időtlensége, a keleti élet lassúsága volt, amelyet szembehelyeztek a felgyorsult, rohanó fejlődésként érzékelt nyugati iparosodással. Ez fejeződik ki azokon a képeken, amelyek a keleti embereket mélázás, pihenés közben, kényelmes és pompás környezetben ábrázolják, ahogyan az Borsos festményén is látható.
de
