A Plastic Surgery (plasztikai sebészet) sorozat kiindulópontja a klasszikus gyümölcs-csendélet. A csendélet, mint önálló műfaj a XVII. századi Németalföldön bontakozott ki: a gyümölcs-, virág-és egyéb csendéletek mellett megjelentek az ún. Vanitas-csendéletek, melyek az élet múlandóságát, hiábavalóságát voltak hivatottak kifejezni bizonyos, a halált idéző tárgyak (koponya, óra, leégett gyertya, halott madár, stb.) segítségével. Szabó Ádám sorozata ennek a két típusnak a kortárs parafrázisa. „Különböző gyümölcsökön folytattam képtelen plasztikai sebészeti sorozatomat: az ütődött, rothadó, túlérett részeket kivágtam, és egy ép gyümölcsdarabbal pótoltam, hogy újra szépnek és egészségesnek látsszon. (…) Mivel a pótlások idővel mindenképpen láthatóvá válnak, éppen ezért játékosan valamiféle díszítéssel eltakarni a korrekciós funkciót. Így született meg ennek a sorozatnak az utolsó darabja (Plasztikai sebészet IV.), amikor a pótlásokat a gyümölcsökre különféle színes cérnákkal hímeztem rá, mintha a nagymama próbálná az unokák számára elfogadhatóvá varázsolni a már nem annyira csábító gyümölcsöket.” (Szabó Ádám) A precízen és esztétikusan végrehajtott „műtét” ugyanakkor hiábavaló: a beillesztett rész nem szervesül, a gyümölcs végső romlását, akárcsak az emberi test öregedését, semmi sem állíthatja meg. Bár mindezt tudták eleink is, bele ők sem nyugodhattak: az emberiség örök törekvése a halál legyőzése. A harc régen az alkímia és az ördöggel kötött különféle paktumok révén zajlott, a mai tudomány egyik eszköze a plasztikai sebészet az öregedés lassítása érdekében, a „tökéletes test” kultusza jegyében.
en
