Budapesten az 1870-es évek második felében készített, régebbi, pedál nélküli cimbalom. Hangterjedelem: D–a3 (4 oktáv és kvint)
Jelzet: SCHUNDA VENCZEL JÓZSEF / cs. és kir. szab. udvari hangszergyár / IV. Budapest Magyar utza 18. és 26.
A cimbalom szavunk legkorábbi emléke 1416-ból a bécsi kódexből ismert, de itt még nem az ütött húros hangszertípusról van szó, mert a latin eredetű cymbalum kifejezés eredetileg tányérszerű ütős hangszert jelölt. A cimbalmok a fogólap nélküli, pengetett citeratípusból a pszaltériumból alakultak ki a 15. században. Magyarországon a 16. század óta ismert a cimbalom, de nagyobb mértékben a 18. században az akkoriban kialakuló cigányzenekarok által terjedt el. A 19. században a cimbalom a függetlenségre törekvő magyarság zenei szimbólumává vált és a műzenei alkalmazása miatt fejlesztette ki 1874-ben Schunda Venczel József a népzenében is használt pedál nélküli cimbalomból a Liszt Ferenc és Rácz Aladár tevékenységének köszönhetően nemzetközileg ismertté váló pedálcimbalmot.
de
