David Edward Hughes először 1856-ban mutatta be betűket nyomtató távíróját. A Hughes-féle betűnyomtató gép (szinkron, izokron távíró) a táviratok szövegét keskeny papírszalagra nyomtatta, így az felragasztás után közvetlenül felhasználható, kézbesíthető volt. Az adószerkezet elrendezése a zongora billentyűzetéhez hasonlított, működtetéséhez a távírász jó ritmusérzékére volt szükség. A nyomtatást festékezett betűkerék végezte, amelyhez a megfelelő időpillanatban nekinyomódott a papírszalag. A meghajtást elektromotor, vagy lábpedállal felhúzható súlymotor biztosította. Bonyolult mechanikai szerkezetű, az egyes géprészek sokféleségénél fogva sokkal nehezebben kezelhető; a kezelő csak hosszas, kitartó gyakorlás által éri el a megfelelő jártasságot. Az eredeti gépet Hollós József tökéletesítette.
en
