Váltónak nevezzük a távíró-berendezésnek azon felszerelését, amelynek segítségével távíróvezetékeket egymással összeköthetünk, és a gépekhez különböző telepeket kapcsolhatunk. A keresztlemezes váltót egymás felett keresztbe fektetett és egymástól elszigetelt rézhasábok képezik. Ha a keresztpontba hasított fémdugaszt illesztünk, a felső hasáb az alsóval érintkezik, a keresztpontban érintkezés jön létre. Legtöbbször mint vezetékváltókat alkalmazták. A függőleges lemezekhez a vezetékeket, a vízszintesekhez a készülék felé menő vezetékeket kellett kötni. A keresztlemezes váltókat telepváltóként is használták, amikor az elemcsoportokat a vízszintes, a készülékek felé haladó vezetékeket a függőleges lemezekhez kötötték.
en
