Az aritmikus, aszinkron rendszerű, elektromechanikus távgépíró-készülékek Magyarországon 1931-ben jelentek meg, és a 90-es évek elejéig használták azokat, a TGX, Gentex és a telex végberendezéseként. Az irodai írógépektől csak kismértékben különböző billentyűzettel ellátott készülékek könnyen kezelhetőek voltak, sebességük 50 Baud 400 betű/perc volt. A nyomtatás kezdetben 9 mm széles távírószalagra történt (szalagírók), ezeket a szalagokat rá kellett ragasztani a távirati űrlapokra, hogy kézbesíthetők legyenek. Ez a példány egy burkolat nélküli, asztalba történő beépítésre szánt példány.
en
