1936-ban az új balatoni műút építéséhez kisajátították a Landthaller család telkét. A minisztériumi állását éppen elvesztő családfő gondolva egyet 5000 pengőnyi kölcsönnel benzinkutat létesített. Az üzlet beindult, kuncsaftjai grófok, nemesek és a felsőbb osztályok gépkocsival rendelkező tagjai voltak. Hamarosan épületeket emeltek, szervizzel, autómosóval bővítették a szolgáltatást, valamint kétszobás lakást is építettek hozzá. Ekkor még benzin és alkohol keverékét árulták Motalko néven.
1945-ben az oroszok garázdálkodásait, a kút kirablását, teherautóik, vadászfegyvereik elkobzását látva Landthaller Tasziló öngyilkos lett, a kutat fia, ifj. Landthaller Tasziló vette át, aki már néhány éve besegített a kútnál.
Hogy a kút államosításának elejét vegye, az állomást papíron kiadta használatra a kínai nagykövetségnek, ennek egy Fiat 1500 volt az ára. A kút és a terület ettől kezdve kínai fennhatóság alá tartozott, tehát a magyar állam nem tarthatott rá igényt. A kínai oltalom 1949-ig tartott, mialatt az üzlet ismét fellendült.
Bár sikerült elkerülni, a kút leállamosítását, azt azonban már nem, hogy az ÁFORT 1949-ben ne vegye át a kút működtetését. Bár bérleti díjat fizettek, a kút üzemeltetése azonban kicsúszott a család kezéből. Landthaller Taszilót "közszolgáltatás veszélyeztetése" címén másfél év fogházra ítélték, majd 27 hónap munkaszolgálatra.
1954-ben szabadult, és egy szivattyúkat gyártó szövetkezet dolgozója volt 1991-ig, nyugdíjazásáig.
Ekkor tett kísérletet az ÁFOR a kút privatizálására. Landthaller Tasziló azonban bizonyítani tudta, hogy a kútnak a cég nem tulajdonosa, hanem csupán bérlője. Ezzel a kút visszakerült eredeti tulajdonosához, aki ma is működteti azt.
A képen látható tornyos építmény a kútkezelő állása rossz időjárás esetén. A kép közepén látható alacsonyabb gyerek Landthaller Tasziló (1928).
en
