Szűcs Sándor a háza előtt Biharnagybajomban.
Szűcs Sándor (1903. október 23. – 1982. augusztus 2.)
Kisnemesi családba született Biharnagybajomban. Apja korán meghalt, a hat gyermeket anyjuk egyedül nevelte és taníttatta. Sándor a tanulmányait szülőfalujában és Debrecenben végezte, a polgári iskolát Püspökladányban, bejáróként és magántanulóként! Az egyetem földrajz-történelem szakon végzett. Az iskola elvégzése után gyakornoknak maradt az egyetemen, majd hazatért gazdálkodni, hogy segítsen nagy anyagi válságban levő családján. Ettől függetlenül a tudományos érdeklődése megmaradt. Első tanulmánya 1933-ban jelent meg.
Györffy István tanítványa lett, így bekerült a néprajz világába. A népi írók is felfigyeltek rá. A „Háromföld” kutatójaként nagyon fontosnak érezte gyűjtőmunkáját, hiszen már ő is észrevette, hogy a hagyományos népi élet egyre több része vész el. Foglalkozott a Sárréten hagyományos népi mesterségekkel, a hiedelmekkel, az építészettel, tanulmánya jelent meg a táltosokról, a boszorkányhitről, a pákászokról, és a sort lehetne folytatni. Sok cikke és tanulmánya jelent meg a 30-as évektől kezdve.
Népfőiskolát alapított Bihartordán. Tankönyvet írt, tanítóskodott. A keményvonalas kommunizmussal azonban nem csak tudományosan, hanem anyagilag is meggyűlt a baja, mert bár belépett a pártba, a család kuláklistára került, hiszen a földjük meghaladta a 25 holdat. Egyre jobban mellőzték, terveit nem támogatták.
1952 elejétől a második világháborúban szinte teljesen megsemmisült karcagi Nagykun Múzeum igazgatója lett. Így sem hagyta el a szülői házat: tíz éven keresztül bejárt Karcagra. Nagy tárgyi anyagot gyűjtött össze munkássága alatt, és szívós, kitartó munkával lerakta egy új múzeum alapjait.
Szűcs Sándor hagyatékát a Karacs Ferenc Múzeum tagintézmény őrzi.
en
