Íváskor a halak a sekélyebb vizekre vonulnak. Jelenlétüket nyüzsgő madarak jelzik, akik rájuk vadásznak és ikráikat fogyasztják. Ilyenkor volt érdemes vízre szállni a harcsáért, csukáért, pontyért, keszegért, őnhalért. A halász ladikban állva pásztázta a vizet, hogy a kellő pillanatban lesújthasson zsákmányára. Az ügyes szigonyos a hal nyakszirtjére, gerincének közepére célozott, így az egyből elpusztult. Ha ez nem sikerült, hosszú tusa vehette kezdetét egy-egy nagyobb harcsával.
A Marcali Főszolgabíróság bűnjelként foglalta le egy orvhalásztól és adta át később Gönczi Ferencnek a múzeum gyűjteményébe.
en
