Együtt pipázni valakivel baráti gesztusnak számított. A pipa jelezte használója rangját is. Minél hosszabb a szára, annál körülményesebb használata, rövid szárú pipája a "dolgos" embereknek volt. Pipaszárnak legjobban a meggyfát szerették, mert ennek finom illata elnyomta a bagó kesernyés ízét. A még nyers botocskák belsejét felmelegített esernyődróttal sütötték ki üregesre. A pipázás a nyugalom és tétlenség szimbólumaként a dzsentri világ jelképévé vált. Ahogy a 19. század vége felé a világ hazánkban is kezdett felgyorsulni és változni úgy vette át a pipa helyét a szivar és a cigaretta.
en
