A kobaktök kulacsként funkcionált, ezért a zarándokok és a vándorok legjellegzetesebb szimbóluma, gyakori a Szent Rókus, Szent Jakab, Szent Ignác ábrázolásokon. Mindenhol megterem, ahol a csírázáshoz szükséges 12-15 Celsius fok meleg biztosított. A dunántúli pásztorok előszeretettel díszítették a kobakot és a hébért. A jófajta vetőmag kézről kézre járt, egymás között cserélgették. A tököt a ganédomb közelébe vetették, termését tavaszig szárították, majd pirosas színét a füstöléstől kapta. Ezután tetején lyukat vágtak és vesszőt pörgettek benne, hogy az összeszáradt belsejét kiszedjék. .
en
