A jégpatkó ideiglenesen a lábbelire szerelhető, vasból készült, karmos eszköz. A test súlya alatt belefúródik a jégbe és kevésbé engedi csúszni a talpat.
A felszínen lévő víz melegebb, mint a mélyebben lévő. Azonban ha a víz +4 Celsius fok alá hűl, „helyet cserélnek” a hűvösebb és a melegebb vizek. A víz +4 Celsius fokon a legsűrűbb, így az alsó rétegben lévő víz ehhez közelít és a felszíni rétegek fagynak be. Télen a halak a meder aljára húzódnak. Télen a „nagyhalászok” csapatban, húzóhálóval indultak JEGES HALÁSZATRA. A „kishalászok”, akik egyedül indultak zsákmányért, léket vágtak a jégen. A friss levegőért odaúszó halakat ki lehetett fogni merítőhálóval, szigonnyal, horoggal, vagy akár puszta kézzel is. A jégen halászók jégpatkót erősítettek a lábbelijükre, hogy ne csússzanak el. Készítője ismeretlen kovács.
en
