Kiss Áron sem néprajzkutató, sem muzsikus, de még csak népzenegyűjtő sem volt. Tanító volt, a szó teljes értelmében. Kiváló szakemberként tevékenykedett a tanítóképzésben, nagy fontosságú művekkel gyarapította a pedagógiai szakirodalmat: írt tanítóképzős és népiskolai tankönyveket, fontos szerepe volt a tanítóság egyesületi és érdekvédelmi szervezkedésében. Az 1883. évi budapesti tanítógyűlésen Kiss Áron azt indítványozta, hogy szervezzék meg az egész országban a népi gyermekjátékok összegyűjtését.
A gyűjtemény 1891-ben terjedelmes kötetben látott napvilágot Magyar gyermekjáték-gyűjtemény címmel. Több mint ezer játékot adott közre, mintegy a harmadát kottával együtt.
en
