Főként aratáskor használt egyfülű vizeskorsó. Vörös színű kemény cserép, erősen kopott vörösesbarna és zöld mázzal.
A földművesek ilyen korsóban vitték ki a vizet a határba, ahol a korsót földbe süllyesztették. Az ilyen korsóban tartott víz nagyon lassan melegedett fel, mert az agyag szerkezete porózus, és emiatt átszivárog a felületén a víz és ez hőelvonást okoz. A korsóbó fülén levő csöcsből ittak, mert azon keresztül jött a víz.
en
