A szentendrei festészet harmadik nemzedékéhez tartozó autodidakta festő számos itt alkotó művésztől tanult. Egyik tanára Pirk János volt, akitől a fák, növények iránti érdeklődése származott. A Barcsaytól kapott pasztellkréták lágy, puha színvilága élete végéig meghatározták a fényudvarral körülvett formáit, mégha olajjal festett is. A gömbakác, Szentendre belvárosának emblematikus fája Kósza Sipos elmosódott, költői emlékképeinek visszatérő motívuma. A németországi emigrációban készült látomás összeolvadó fáiban és az épületek sziluettjében pedig felismerhető a vajdai rajzmontázstechnika érzelmes megidézése.
en
