Az 1908–1941 között élt Vajda Lajos a 20. századi magyar modernizmus egyik legnagyobb hatású művésze, szorosan kötődött Szentendréhez. Párizsból való hazatérése után, az ún. szentendrei program megfogalmazásakor a magyar művészet megújításának lehetőségét a tradíciókhoz (paraszti és a bizánci kultúra) való visszanyúlásban látta. Szentendrén és környékén gyűjtött motívumok (többek között a koponya, feszület, stb.) adták az alapját azoknak a montázselvet alkalmazó rajzoknak, amelyeket 1935–37 között készített. A Pantokrátor címűn Krisztus felfelé mutató kezével, egyszerű, szakállas arcával megformált alakján eltérő arányú testrészletek, kezek, lábfejek és egy koponya rajzolódik ki: Vajdát a különböző motívumok montázsszerű és transzparens összekapcsolódásának a lehetőségei érdekelték, azaz hogyan módosul egy-egy motívum új környezetben, más elemekkel összekapcsolva.
en
