A nagybányai művésztelep (1896) egyik alapító tagjának, Ferenczy Károlynak a munkássága szervesen kapcsolódik a 19. század utolsó harmadának festészeti törekvéseihez, amikor Európa-szerte a szabadban megfigyelt fény- és színjelenségek hatását kutatták. A szürke tónusú finom naturalizmust, ami a művész szentendrei periódusát jellemezte, Nagybányára érkezve a környező természet biblikus hangulatának kiaknázása követte, majd művészetében egyre inkább a fény és a táj festői egységének megteremtése került középpontba. A napsütötte tájakat megörökítő nagybányai képei közé tartozó Gesztenyefák című festmény valódi témája a szabad természetben uralkodó fényviszonyok megragadása. A világító, élénk kék ég alatt, a hatalmas fák levelein megcsillanó, különféle zöld színvariációk és a környező liget árnyékos, barnás felületei harmonikus egységbe olvadnak. A festmény 1976-ban vásárlás révén került a gyűjteménybe.
en
