Anyaga finom lenvászon, amit a 19. század végéig maguk szőttek a szerb asszonyok. A szerbvászon rendszerint sűrűbben szövött hosszanti csíkozású, ebbe piros pamuttal kereszt irányú csíkokat szőttek. A kendő két végére széles fehér, lyukhímzéssel és különböző technikával készített díszítést varrtak. A díszkendőknek, peskireknek a népszokásokban és a vallási kultuszban jelentős szerepe volt: leggyakrabban az ikonok fölé került, de lakodalomban a vőfély viselte, és az elhunyt fejfájára is kötöttek peskirt. (Sz. Tóth Judit)
en
