Korniss Dezső, aki már a Képzőművészeti Főiskolán is a progresszív művészeti törekvésekkel rokonszenvezett, Bartók Béla munkásságára hivatkozva nyúlt vissza a népművészethez, hogy azt integrálja az avantgárd formanyelvvel. Barátjával, Vajda Lajossal ehhez Szentendrén és a közeli Szigetmonostoron eszményi helyszínt találtak, ahol 1935-ben a helyi paraszti- és tárgykultúra motívumkincsét feldolgozó gyűjtésbe kezdtek.
Az 1945 után, a különféle művészeti irányzatoknak szabadabb mozgásteret biztosító időszakban az európai orientációjú magyar művészetet képviselő Európai Iskola tagjaként Korniss számos játékos, néhol drámai asszociációkat keltő szürrealista kompozíciót készített. Ennek a korszaknak a záró főműve a Reménytelen harc című festmény, amely éles színkontrasztjával és metszőn kivágott két fekete madárfigurájával a fennmaradásért vívott küzdelmet állítja középpontba, így utalva az 1948 körüli, a szabadabb szellemi életet követő nyomasztó légkör előérzetére.
en
