Az önvallomásnak is tekinthető fotón, akárcsak más sorozatain (kaszás képek) Kocsis saját magát állítja a kép középpontjába, hátat fordítva a szemlélőnek. Így a művész azáltal, hogy saját üres vászna előtt magát is közénk, nézők közé sorolja, egyszerre válik alanyává és tárgyává is saját képének. A központi figura (művész) az üres vászon előtt légi irányítóként, pálmaágakkal (talán a nyomhagyás eszközei) integető, semmibe meredő alakként egyszerre találja magát légüres térben és teszi ki magát a kíváncsi tekinteteknek. A tragikomikus gesztusként is olvasható mozdulat egyszerre az alkotói válságban lévő művész segélykérő jelzése, a béketábor elszigeteltségének metaforája és az agyonhasznált jelképek értelmezésének sokféleségében rejlő lehetőségek bemutatása is egyben.
en
