Miháltz Pál az MKE-n Vaszary János növendéke volt: élete és munkássága, a Régi Művésztelep tagjaként, 1930-tól összefonódott Szentendrével. Az egyébként a posztimpresszionista lírai, lágy színeket és a konstruktív képépítést keverő, melankolikus hangvételű festő életművében szinte egyedülálló a Kalitka című, szuggesztív festménye, amely a ‘20-as évek végi új tárgyilagosság hatását mutatja. Az I. világháborút követő időszak közép-európai művészeinél megfigyelhető rövid életű stílus, a Neue Sachlichkeit éles, szinte fotórealisztikus formákat eredményezett. Az érzelemmentes, objektív látásmódot csak Miháltz puha rózsaszínje és szürkéje oldja, amely a művész által gyakran követett, érzelemdús szimbolizmusra jellemző. A magányt, az elszigeteltség érzését, a kiábrándultságot fokozó éles körvonalak, a szigorú mozdulatlanság azonban nyomasztóvá teszik kompozíciót.
jelezve balra lent: Miháltz Pál '931
en
