Vajda Lajos utolsó alkotói évében készítette az életműben egyedülállóan nagyméretű, enigmatikus szénrajzait. A vészjósló történelmi-politikai események, a művész betegsége mind előrevetítették az elmúlás közeli lehetőségét. A szénrajzok sodró lendületű vonalhálókból, kötegekből, áramló gesztusokból épülnek fel. A művek későbbi – már a művész halála utáni – címadása organikus, a természetből merítő témákat feltételez: mintha egy öreg fa törzsét és gyökérzetét, indák bonyolult összefonódását vagy épp az örvénylő vizet látnánk e lapokon.
en
