A huszadik századi kárpitművészet megújítójaként számon tartott Ferenczy Noémit kezdetektől foglalkoztatta az ember és a természet közötti harmónia. A korai alkotói periódusában még sok apró motívummal dolgozott, majd később azokat felváltották a monumentálisabb kifejezőformák. A figurák kidolgozása elnagyoltabb lett, a művész csak a legfontosabb jellegzetességeiket és mozdulataikat igyekezett a legegyszerűbb módon kihangsúlyozni. Az Ébresztés című alkotását befejezése után szinte rögtön kiállították 1927-ben Bécsben, neves osztrák művészek munkáinak társaságában. Az álom, a pihenés, a természetben való szemlélődés gyakran megjelent a művész korábbi művein. Most azonban az álomból való ébredés a cselekvést megelőző állapot, vagyis az öntudatra eszmélés szimbólumaként is értelmezhető.
en
