Göllner Miklós (1902, Besztercebánya – 1977, Budapest) 1921-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, majd Csók István növendékeként. 1925-ben megszerzett rajztanári végzettsége után az ipariskolában és a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított. Tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának (KUT), később az Új Művészek Egyesületének (UME) alapító tagja. Erőteljesen hatott rá Pablo Picasso kubizmusa, komponálásmódja. A harmincas években Tihanyba járt festeni, ahol megismerkedett Egry József művészetével. 1942-től haláláig a Szentendrei Művésztelep tagja volt. Képalakítási módja – mely miatt Barcsay Jenő szelíd konstruktivistának nevezte – egyszerre szerkezetbe foglalt konstrukció és a nagybányai, posztimpresszionista hagyományok szintézise. Tárgyi motívumvilágára a csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott csendéletek és enteriőrképek jellemzőek. Ám ugyanez az intim hangulat mutatkozik meg tájképein is. Bensőséges szentendrei városrészletén a barnás-rózsás ég alatt rozsdaszínű árnyalatok, színfoltok töltik ki a vaskos kontúrok ölelte, magasodó templomtorony és házak alakzatait. A vertikális és horizontális grafikus vonalak geometrikus szerkezetté formálják a város látképét.
en
