Az alföldi születésű művész egykori festőtársa, Vörös Géza javaslatára érkezett Szentendrére. Élete végéig megmaradt e kisváros igézetében: Párizs után hiába ment az 1920-as évek végén Nagybányára, amit ott keresett, Szentendrén találta meg, ahol 1935-ben végleg letelepedett. Első szentendrei tájképein a Nagybányáról hozott élénk, derűs színei még intenzívebbé váltak. A haragos kék égboltozatú Viharos szentendrei utca (1933) című festménye két szamárhegyi utca találkozási pontjában található egykori kerekes kutat örökítette meg. A művész kihasználta a két utca közel egy méteres szintkülönbségéből adódó, több nézőpontú ábrázolásbeli lehetőséget, és harsány színekkel felerősítve dinamikus kompozíciót alkotott.
en
