Gy. Molnár István (1933, Kunhegyes – 2010, Szentendre) festő, grafikus 1952 és 1959 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bán Béla, Bernáth Aurél, Fónyi Géza, Pap Gyula növendéke volt. Dolgozott a nagyatádi és a villányi szobrász alkotótelepen. 1970-től haláláig Szentendrén, az Új Művésztelepen élt és alkotott. Allegorikus-szimbolikus grafikai munkái mellett neokonstruktivista festményeket és szürreális képi világú kollázsokat is létrehozott. Életművének második felében a természetelvű festői világ is megjelent. Éles geometriai elemekből felépülő kompozíciójának élénk színei szerkesztik komplex struktúrává a művet. A háttérben a város látképe bontakozik ki, az előtérben a három zsivány alakja látható. A színkezelés, a motívumok (a magyar trikolór a középső alak kalapján vagy a szőrmotívum ábrázolása) dekoratív funkciót látnak el.
en
