Kmetty János a kezdeti bátor kísérletezések után nem folytatta következetesen az új avantgárd formanyelv, a kubizmus kutatását és alkalmazását. Visszaemlékezésében maga is említést tett arról, hogy egy darabig a reneszánsz művészet vonzásában dolgozott. Az 1920-as évek második felében azonban újra nekilátott – immár tudományosabb módszerességgel – az ábrázolás törvényeinek kutatásába, és 1927-ben megint Párizsba utazott. Nem sokkal hazatérte után születtek meg azok a csendéletei, amelyek a szintetikus kubizmus ismeretéről vallanak. Kmetty törekszik a képsík egységének kialakítására, egymást átható rétegekben jelennek meg a motívumok, amelyek nem kapnak egyediségüket hangsúlyozó erőteljes színt. A teljes kép mindent átfogó, visszafogott tónust kap, és a képi elemek egy újraszervezett egységben jelennek meg.
en
