Jávor Piroska bár festőként végzett, pályafutásának első évtizedében elsősorban nem a stiláris törésvonalak mentén kereste saját hangját – hiszen rövid időn belül elérkezett a nonfiguratív felfogásig –, hanem az eltérő anyagokban és műfajokban rejlő új lehetőségek felkutatásában. Kezdetben a zománctechnika vonzotta, majd érdeklődése a kitartást és türelmet igénylő gobelinszövés, valamint a grafika felé fordult. Az 1980-as évek végétől kezdett ismételten festeni, először artisztikus technikájú, nagyméretű akvarelleket, majd olajképeket. A Kert-sorozat V. (Díszei még nem hullanak) című műve a tornyos várkastély formáját idéző, szabálytalanul megformált, geometrikus idomokból épülő kép.
en
